Az influenza (grippe) egy vírus által okozott fertőző betegség. A kórokozók emlősöket  (pl. ember, sertés, ló) és madarakat  (pl. vadkacsa) képesek megfertőzni. A betegség az emberek között cseppfertőzéssel vagy közvetlen érintkezés (pl. váladékkal szennyezett kéz) útján terjed. Fő tünetei a hirtelen kezdődő láz, izomfájdalom, elesettség, később pedig száraz köhögés. Különösen időseknél, súlyos szövődmények léphetnek fel.

2009-ben egy új H1N1 vírus jelent meg, amely részben sertés (kis részben madár) és részben emberi A-vírusból származik. Szerkezetében különbözik az eddigi H1N1 vírusoktól. Az emberek nagy része – a 65 éven felüliek egy részének kivételével – még nem találkozott ezzel a vírussal, ezért fogékony a fertőzésre. Így világméretű járvány – ún. pandémia – alakult ki. Az influenza tünetei sokban megegyeznek a nátha tüneteivel, de a betegség súlyosabb lefolyású. Általában magas lázzal jár, fejfájás, izomfájdalmak, száraz köhögés, levertség és gyöngeség jellemzi. Torokfájás ritka, és csak az esetek 30–50%-ában jelenik meg orrfolyás, orrdugulás. Szövődményei főleg kisgyermekekben, idősekben és krónikus betegségben szenvedőkben veszélyesek. Ezek között leggyakoribb a különböző baktériumok okozta tüdőgyulladás, mely antibiotikumokkal kezelhető. Ritkán az influenza első tünete a vírus által okozott vérzéses tüdőgyulladás lehet, amelynek halálozása nagyon magas. Az influenza kezelésére léteznek gyógyszerek, az ún. antivirális szerek csoportjába tartozók, ezek a tünetek enyhítésére, a betegség időtartamának lerövidítésére alkalmasak, de csak a megbetegedés első 1-2 napján elkezdve hatásosak.

Kórokozók
Az influenzát az ortomixovírusok (Orthomyxoviridae) családjába tartozó influenzavírus A, influenzavírus B és influenzavírus C okozzák. Az influenzavírusok genomja nyolc szegmens negatív egyszálú RNS-ből áll. A vírust lipidtartalmú burok (envelope)  veszi körül. Ebből a burokból nyúlnak ki a neuraminidáz és a hemagglutinin glikoproteinek. A gazdaszervezet immunrendszere a neuraminidáz (NA) és a hemagglutinin (HA) alapján tudja felismerni a kórokozót. E glikoproteineknek azonban több altípusuk is létezik: influenzavírus A hemagglutininjéből eddig 16 altípust (H1-H16), neuraminidázából pedig kilencet (N1-N9) írtak le. A felszíni glikoproteinek antigenitása gyakran megváltozik (tehát az immunrendszer „többé nem ismeri fel”), s ez az alapja az influenzajárványoknak. E változásnak két módját ismerjük:
► Antigen drift: pontmutációk következtében a glikoproteinek egy-egy aminosava változik meg
► Antigen shift: akkor következhet be, ha egyazon sejtet többféle vírus is megfertőz. Ilyenkor genetikai rekombináció jön létre, tehát a két vírusgenom elegyéből új változatok alakulnak ki. A rekombináció alapja, hogy a vírusgenom több különálló RNS-szegmensből áll, melyek tehát könnyedén „összekeveredhetnek egymással”. Az antigen shift jelenségét csak az A típusú influenzavírusok esetében figyelték meg. Az influenzavírus-törzsek jelölésére speciális kódot használnak, mely a vírus típusát (A, B, C) és HA/NA antigenitását (pl. H3N2) valamint a gazdaszervezetet (pl. disznó), a földrajzi eredetet és egy törzsszámot tartalmaz. Pl. A/Brisbane/10/2007 (H3N2), B/Florida/4/2006

Influenzavírus A
Az A típusú influenzavírus az emberen kívül más emlősök és madarak között is elterjedt kórokozó. Ez okozza a legnagyobb (akár világméretű) járványokat és a legsúlyosabb betegségeket: antigen shift révén ugyanis gyakran alakulnak ki újabb változatok, melyek ellen a gazdaszervezetek még nem védettek. Jelenleg a legelterjedtebb emberi kórokozók a H1N1 és a H3N2 altípusú A-vírusok.

Influenzavírus B és C
A B típusú influenzavírus kisebb járványokat képes okozni, a C típusú pedig leginkább gyermekközösségekben terjed, enyhe megbetegedést okozva.

Bővebben
Magyarországon a járványveszélyes időszak október elejétől április  végéig tart. A fertőző váladék (pl. köhögéskor aeroszolként) bejut a gazdaszervezet légútjaiba, ahol a vírus hemagglutininje révén kapcsolódik a légúti hámsejtek sziálsav-receptoraihoz. A sejt ezután bekebelezi a vírust, majd az a sejtmagba kerül. A sejtmagban a negatív RNS-ekből mRNS-ek (pozitív RNS) képződnek, melyek virális fehérjék és negatív RNS-ek képzésére késztetik a sejtet. Ezekből aztán új vírusok „szerelődnek össze” a sejtben, majd a sejthártya egy részét magukkal víve kijutnak a légutak lumenébe. A fertőzött hámsejt pedig végül elpusztul. Az immunrendszer  a hemagglutinin és neuraminidáz glikoproteineket ismeri fel antigénként, ellenük antitestek termelődnek. A hemagglutinin elleni antitestek csökkentik a fertőzés valószínűségét (neutralizáló ellenanyagok), a neuraminidáz-ellenes ellenanyagok pedig a betegség súlyosságát és a beteg fertőzőképességét csökkentik. Antigen drift esetén a megváltozott antigenitású vírus képes lehet megbetegíteni a korábbi változat ellen védett egyedet, de a betegség lefolyása enyhébb. Antigen shift során viszont olyan új vírustörzsek keletkezhetnek, melyek ellen a szervezet védtelen. A fertőzött sejtek elpusztításában citotoxikus T-limfociták vesznek részt.

Tünetek
A betegség tünetei a fertőződést követően 1–3 nappal hirtelen kezdődnek: láz, hidegrázás, elesettség, étvágytalanság, izomfájdalom, fejfájás, szédülés. Később torokfájás és száraz köhögés is megjelenik. A láz 1–5 nap alatt megszűnik, majd napok–hetek múlva a többi tünet is elmúlik. Szövődményként előfordulhat alsó és felső légúti gyulladás, tüdőgyulladás (mely időseknél és immunhiányos állapotúaknál gyakran halálos) és szívizomgyulladás (szintén vezethet halálhoz). Influenzában csökken a légutak védekezőképessége más kórokozókkal szemben, így gyakran lépnek fel egyidejűleg bakteriális fertőzések is (pl. Streptococcus, Staphylococcus, Haemophilus influenzae).

Kezelés
A beteg leggyakrabban magától meggyógyul; javasolt az ágynyugalom és a lázcsillapítás, valamint fontos a megfelelő folyadékpótlás. A betegnek tanácsos kerülnie csecsemők, idős és beteg emberek társaságát. Az influenza kezelhető neuraminidáz-bénítókkal (oszeltamivir, zanamivir), valamint a csak influenzavírus A ellen hatásos adamantán-származékokkal (amantadin, rimantadin). Szalicilátok (pl. aszpirin) nem adhatók influenzás gyermekeknek, mert a vírusfertőzés és a szalicilát együttesen súlyos (gyakran halálos) agy- és májkárosodást (Reye-szindróma) okozhat! Influenza megelőzésére adható neuraminidáz-bénító vagy védőoltás. A vakcina elölt A és B influenzavírusokat tartalmaz, mégpedig az adott évben várható legelterjedtebb altípusokat. A védőoltás azoknak ajánlott, akiknél magas az influenza szövődményeinek kockázata: idősek, krónikus betegségben szenvedők és immunhiányosak. Mivel a vakcina előállításához szükséges vírust tyúktojásban tenyésztik, ezért védőoltás nem adható tojásfehérje-allergiás személyeknek.