A tuberkulózis (TBC) (helytelenül tuberkolózis) vagy gümőkór egy olyan fertőző betegség, melyet a Mycobacterium tuberculosis bacilus okoz, és ami leggyakrabban a tüdőt  támadja meg (pulmonáris tbc), de megtámadhatja a központi idegrendszert lásd agyhártyagyulladás (meningitisz), a nyirokrendszert  és a keringési rendszert miliaris tbc lásd Hivatkozások és jegyzetek, az ivarszerveket/húgyutakat, csontokat, ízületeket és még a bőr felületet is. A pulmonáris (tüdőt támadó) tbc beteg tüdejében rögök, gümők keletkeznek. A gümő a latin tuberculum fordítása. Innen jön a gümőkór név. A gümők megakadályozzák a normális tüdőfunkciót.

A mycobacterium tuberculosis nem az egyetlen mycobaktériumfajta ami okozhat gümőkórt. Egy jelentés szerint a mycobacterium bovis, a mycobacterium africanum, a mycobacterium canetti és a mycobacterium microti ugyancsak okozhat tuberkulózist, de ezek egészséges egyéneket nem támadnak meg. A tuberkulózis a történelem során az egyik legtöbb halálesetet okozó betegség volt. 1901-ben, Magyarországon a halálesetek 25 %-t okozta a TBC amit magyar népbetegségnek (Morbus hungaricus) tartottak és amit a tömegek nyomorából és szegénységéből eredő tömegesen egészségtelen életmód terjesztett el (100 ezer lakosból a szegények körében 500 fő, de a fertőződés miatt, a jómódúak körében is 200 volt TBC-s). Ma már gyógyítható, de még mindig több mint kétmilliárd ember fertőzött a bacilussal. (WHO TB.) (Az angol WP idézete szerint a Föld összlakosságának egy harmada). A kevésbé fejlett országokban évente kilencmillió új fertőzést és kétmillió halálesetet jelentenek. A fejlettebb országokban főként az immunrendszer csökkent védekezőképessége, amit például a HIV ellen hatásos, de az immunszupresszív (immunrendszer működését akadályozó) gyógyszerek alkalmazása, valamint kábítószer-használat segíti elő a tbc-s megbetegedést, de hagyományosan a nem kielégítő táplálkozás, és általánosságban szegény életkörülmények voltak okozói (innen a nézet, hogy a tbc a „nyomor betegsége”) Bár a baktériummal fertőzöttek kb. 90%-a tünetmentes, látens tbc-fertőzöttséggel él (LTBI), az esetek kb. 10%-ában a betegség teljesen kifejlődik, fertőzővé válik és ha nem kezelik, az eseteknek legalább fele halálhoz vezet. A World Health Organisation (WHO) 2008-as adatgyüjteménye („factsheet”) szerint tuberkulózis a megbetegedés és halál igen fontos okozója világszerte, különösen Afrikában és Ázsiában. 2006-ban 9,2 millió új esetet és 1,9 millió halálesetet jeleztek világszerte (közöttük 700 000 megbetegedés és 200 000 haláleset AIDS-el fertőzött egyéneké volt) A számok, Európát eltekintve, nem tartottak lépést a lakosság növekedésével és ahhoz viszonyítva 2003-tól kezdve hanyatlóban voltak, de az európai és afrikai késedelmek gátolják az ezredfordulón 2015-re kitűzött cél (development goal) elérését, hogy az infekció terjedését világszerte megállítsuk.

Tünetei
A teljesen kifejlődött, aktív, fertőző gümőkór háromnegyed része kizárólag pulmonáris, vagyis csak a tüdőket érinti. Ennek a szimptómái közé sorolhatók a mell-, ill. hátfájás, vér felköhögése, és három hétnél további köhögési rohamok, valamint láz, borzongás, izzadás, különösen alvás közben, étvágytalanság, fogyás, sápadtság és gyakori fáradtság. Az esetek megmaradt negyed részénél ami gyakran immunszuppresszív hatás alatt levő (pl HIV) betegekkel és igen fiatal gyerekekkel kapcsolatos, a fertőzés más testrészekre is kiterjed, úm. a tüdőhártyára, a központi idegrendszerre lásd agyhártyagyulladás (meningitisz), a nyirokrendszerre, például a strúma vagy scrofula, illetve görvélykór (amikor a betegség a nyak mirigyeit támadja meg) valamint a keringési rendszerre miliaris tbc lásd Hivatkozások és jegyzetek. A csontokra és ízületekre való hatás egyike a Potts-kór, ami a hátgerincet támadja meg.

Fajtái
A tuberkulózist okozó Mycobacterium tuberculosis bacilus, rövidítve MTB egy lassan szaporodó aerob baktérium, ami 16-20 óránként osztódik. Ez más baktériumokhoz képest lassúnak számít (azok osztódási ideje többnyire percekben mérhető – az Escherichia coli egy fajtája például húszpercenként osztódik), de nem a leglassúbb (a Mycobacterium leprae húsz naponként). A MTB-t a Gram-festés  nem vagy nagyon enyhén mutatja pozitívnak, azonban egyéb jellemzői alapján Gram-pozitív baktériumnak szokás tartani. A MTB kicsi, pálcika alakú bacilus, ami ellenáll a gyengébb fertőtlenítőknek és hetekig tűri a szárazságot, de magától csak gazdaszervezeten belül képes osztódni (in vitro tenyészetet csak hosszú idő alatt sikerült létrehozni, manapság azonban már rutinműveletnek számít). A MTB mikroszkóp alatt festési jellegzetességei alapján azonosítható; savas oldattal való kezelés után megtartja színezetét, ezért saválló bacilusként (AFB) tartják nyilván. A leggyakoribb festési eljárás, a Ziehl-Neelsen festés során, az AFB-t élénkpirosra festik meg, ami kitűnően elválik a kék háttértől. A saválló baktériumok fluoreszkáló mikroszkóppal is jól megfigyelhetők. Az M. tuberculosis komplex három további mycobacteriumot is magába foglal, amelyek okozhatják a tuberkulózist: M. bovis, M. africanum, és 'M. microti'. Az első kettő csak nagyon ritkán, míg az utolsó soha nem okoz fertőzést emberekben. Nontuberculous mycobacteria (NTM) további mycobaktériumok (a M. leprae mellett, amely leprát okoz), amelyek a tbc-hez, egyes bőrbetegségekhez vagy fertőző betegségekhez hasonló légzőszervi megbetegedéseket okozhatnak. Ezek közé tartozik a Mycobacterium avium, M. kansasii, és mások.

Diagnózis
A tuberkulózis megbízható diagnózisának nehézsége az ennek fent említett lassú in vitro szaporodásából ered, ami 12 hetet is igényelhet. Az orvosi vizsgálat a beteg előző betegségtörténetének feljegyzésével kezdődik, amit fizikai vizsgálat (hőmérséklet, pulzus, vérnyomás stb.) követi, majd mellkasröntgen, ún. tuberkulin szérum vizsgálat (Mantoux „oltás”) és baktériumtenyészet. Jelenleg olyanok lappangó infekcióját, akik védőoltást nem kaptak egy speciális tuberkulin-vizsgálattal mutatják ki amely a bacilus tisztított fehérje derivatívjára (purified protein derivative) egy lassított hiperszenzitivitás (delayed hypersensitivity) típusú reakciót mutat. Aki már kapott védőoltást az pozitív tuberkulin eredményt ad, mintha fertőzött lenne. Ezekre egy újabb vizsgálatot, a polimeráz-láncreakció vizsgálatot dolgoztak ki, ami kimutatja a bacilus DNS-ének jelenlétét, az antitest meghatározása pedig kimutatja a szervezetnek a bacilus-okozta gamma interferon képződése jelenlétét.

Mutációja
Az M. tuberculosis egyes kódoló és nem-kódoló genomrészeit elvesztette evolúciója során, így a különböző fajok közötti különbségeket megfigyelve következtetni lehet a betegség földrajzi eredetére és terjedési útjára.

Kezelés
A kezelés általában antibiotikumokkal történik. Lappangó gümőkóros betegek számára elég egyfajta antibiotikumot használni, de ha a betegség már teljesen kifejlődött és fertőző állapotba került, akkor több antibiotikum együttes használatára van szükség az antibiotikum-ellenállás kifejlődésének elkerülésére. A gyógyszer általában rifampin, vagy izoniazid, a kezelés tartama pedig 6-12 hónap.

Védelem
A fertőzés ellen kettős védelmet alkalmaznak:
► A bacilussal megfertőzött egyének és azok felderítése, akik a fertőzött egyénekkel kapcsolatban voltak, azok vizsgálata és a fertőzöttek kezelése.
► Gyermekek megelőző védőoltása.
Olyan szérum még nincs, ami felnőtteket speciálisan a tbc baktérium ellen védene, de trópusokon, egyéb, nem tuberkulózist okozó mycobactériumokkal való kapcsolatnak van valami védő hatása. Védőoltást számos országban használnak. Az első ilyen gyógyszervédelmet Franciaországban dolgozták ki 1905 és 1921 között, de tömeges használata csak a második világháború idején kezdődött. A Calmette-Guérin Bacilus (BCG) védőoltás hatásossága agyhártyagyulladás ellen 80%-on felül, tbc ellen azonban csak 0 és 80% között van.

Állati kapcsolat
A tbc-t emlősök  is terjeszthetik. Bár a kutya és a macska nem hordozója a bacilusnak, vadállatok igen. Így Kalifornia tiltja a gerbillus (angolul gerbil) versenyegerek házi kedvencként tartását. A marhákat a tuberculosis bovis  támadja meg, ami szarvasokra is átragadhat. Új-Zélandon azt tapasztalták, hogy a marha fertőzését az úgynevezett „vektor-állatok” (hordozók) jelenléte segíti elő. Így például az ausztráliai seprűfarkú oposszum (australian brush-tailed possum) kiirtásával remélik a betegség terjedését gátolni. Anglia és Írország  a borzot minősíti az állati tbc vektorállatának, de még nincs egyetértés, hogy a hordozók kiirtása hathatós fegyver-e az állati tbc előfordulások lecsökkentésére.