A ciklon közel függőleges tengelyű légörvény. A légnyomástérképeken az izobárok körkörösen fognak közre területeket. Ezeket a formákat légnyomás-képződményeknek nevezzük. Közülük azokat, amelyeknek a belseje felé csökken a légnyomás, légnyomásminimumoknak vagy ciklonoknak, azokat pedig, amelyek belseje felé nő a légnyomás, légnyomásmaximumoknak, azaz anticiklonoknak nevezzük.

A ciklon rendkívül összetett képződmény, viselkedése a felsorolt néhány tényezőn kívül függ még a benne lévő hőmérséklet vízszintes és függőleges eloszlásától, a ciklon földrajzi helyzetétől, az alatta fekvő felszín minőségétől és még sok minden mástól. A néhány száz kilométer átmérőjű trópusi ciklon, azaz a hurrikán (Ázsiában tájfun) is a ciklonok családjába tartozik, de ide számítanak az esetenként akár 2-2,5 ezer km átmérőjű, sokkal szelídebb, de bonyolultabb szerkezetű, mérsékeltövi ciklonok is.

Kialakulás, fejlődés
A meleg és a hideg levegő találkozási vonalán hullámok jönnek létre, a meleg és a hideg levegő egymásba kapaszkodik, majd örvénylés alakul ki. Az örvényben a meleg levegő „nyelvét” hideg levegő veszi körül. A meleg és a hideg levegő érintkezési vonalán időjárási front alakul ki. Minél erőteljesebben növekszik a légnyomás a ciklon középpontjától kifelé haladva, azaz minél nagyobb a légnyomási gradiens a ciklonban, annál nagyobb az áramlás sebessége, annál erősebb a szél. A ciklonban, mivel légörvényről van szó, hideg és melegfront is megfigyelhető, de mivel a hidegfront sebessége nagyobb mint a melegfronté, a hidegfront idővel utoléri a melegfrontot, kialakul az okklúzió (záródás), a hideg levegő teljesen elzárja a talajtól a magasba kényszeríttet meleg levegőt. Ekkor az egész ciklont hideg levegő tölti ki, megszűnik benne az alacsony légnyomás, az örvénylés gyengül, a ciklon feloszlik.

A mérsékelt övi ciklon
A mérsékelt övi ciklon több százezer négyzetkilométer kiterjedésű, alacsony nyomású légköri képződmény. A nyomási minimum a ciklon közepén található. A Coriolis-erő miatt az északi félgömbön az óramutató járásával ellenkező irányú forgómozgást is végez. A ciklon közepébe áramló levegő a ciklon belsejében felemelkedik. A déli félgömbön a ciklonokban természetesen szintén befelé, de az óramutató járásával megegyező irányba áramlik a levegő. Emiatt a ciklon belsejében a levegő összeáramlása, torlódása alakul ki, s innen a levegő csak felfelé tud tovább áramlani. A ciklon belsejében tehát felhő- és csapadékgerjesztő feláramlások jönnek létre, ezért a ciklon általában felhősebb, csapadékosabb időjárás hordozója, és a markáns időjárási események, változások is általában a ciklonokhoz kapcsolódnak.

Trópusi ciklon
Általában három fő helyen alakulhatnak ki:
► a Karib-tenger térségében, itt hurrikán a nevük
► Délkelet-Ázsia partjai mentén, itt tájfunoknak nevezik őket
► az Indiai-óceán térségében
Az erősen felmelegedett, 26-27 °C-os tengeren, szélcsendben keletkeznek. A víz hője biztosítja a kialakulásukhoz szükséges energiát. A középpontjukban igen alacsony a légnyomás, ez a 10-30 km átmérőjű terület a ciklon „szeme”, ahol derült az idő. Ezt veszi körül a gyorsan áramló viharzóna, ahol a szélsebesség akár 100-250 km/h is lehet.

Mediterrán ciklon
Főként a téli félévben, októbertől márciusig alakulnak ki, mikor az észak-északnyugat érkező hideg légtömegek keverednek a Földközi-tenger felett található, viszonylag enyhe levegővel. Magát a hideget leggyakrabban egy az Atlanti-óceánon kialakult ciklon hidegfrontja juttatja a térségbe. A hidegfront az Alpok felett behullámzik (lelassul), és Olaszország északi részén örvényleni kezd (ez a Genovai mediterrán ciklon, több fajta is létezik). A ciklon előoldalán eleinte meleg levegő áramlik (ez függ a Földközi-tenger feletti légtömegektől is), az átlagosnál magasabb hőmérsékleti értékek jellemzőek, majd a közeledtével, amennyiben egy adott pályán mozog, hátoldalra kerülünk, és ekkor már észak felől érkezik a hideg levegő. A 2009/2010-es téli szezon legnagyobb havazásaiért is ez a ciklonfajta volt felelős. Általában az ország délnyugati felén esik a legtöbb hó ezekből az örvényekből, északnyugaton illetve keleten pedig a legkevesebb (persze ez alól is vannak kivételek). Komoly szélsőségeket is elő tudnak idézni, 2008 márciusában egy ilyen mediterrán ciklon nyugaton havazást és 0°C körüli maximumokat hozott, míg az ország délkeleti felén több-kevesebb napsütés mellett 20°C közelébe emelkedett a hőmérséklet.

Ciklonok más bolygókon
A légköri alaphelyzet, hogy a meleg és a hideg légköri gáztartományok találkozási vonalán hullámok jönnek létre, más bolygókon is megfigyelhető. A meleg és a hideg levegő egymásba kapaszkodásával létrejött örvények, a két tartomány érintkezési vonalán kialakuló időjárási front a Marson, a Jupiteren, a Szaturnuszon kialakul.

Anticiklon
Az anticiklon, közel függőleges tengelyű légörvény.
nticiklonoknak az izobárokkal határolt magasnyomású területeket nevezzük. Benne a tengerszintre átszámított légnyomás 1015 hPa-nál mindig magasabb. A középpontjában nem ritkák az 1040 hPa feletti értékek. Az anticiklonokban általában nyugodt az időjárás, nyáron zavartalan napsütés, nagy meleg jellemző, télen párásságot, ködöt, és nagyon hideg időjárást okoz. Csapadék előfordulhat a területén, de ez sosem jelentős mennyiségű. Az áramlás iránya az északi féltekén mindig az óramutató járásával megegyező. A légnyomás a terület széle felé növekszik, azaz a szél a ciklon középpontja körül, de kissé a középponttól távolodva fúj. Leáramlás és a felszín közelében divergens mozgások jellemzik. Az anticiklon belsejében ezért a kifelé távozó levegő helyére a magasból érkezik az utánpótlás, azaz az anticiklon belsejében szárító, ezért felhőoszlató hatású leszálló légmozgások alakulnak ki. Az anticiklon jellemzője általában a szárazabb, naposabb, de télen gyakran a tartósan ködös idő, nyáron viszont nem ritkán több hétig fennálló kánikulai meleget és szárazságot is okozhat. Átmérője körülbelül 500-5000 km.

► A szubtrópusi meleg anticiklonok stabil képződmények és függőleges irányban is magasba nyúlnak. Formájuk ellipszishez hasonló, amelynek nagytengelye nyugat-délnyugat kelet-északkelet irányú.
► A hideg, téli kontinentális anticiklonok a szárazföldek északi részein alakulnak ki, például az orosz síkságon vagy Szibéria felett. A Kárpát-medencébe történő áthelyeződésüket gyakran megakadályozza a Kárpátok koszorúja.