A cunami (japánul: 津波, szó szerinti jelentése: „cu”: part, „nami”: hullám, vagyis parti hullám) japán eredetű kifejezés, magyarul óriáshullámnak is hívják. Néha helytelenül árhullámnak nevezik. Az egyik legpusztítóbb természeti katasztrófa, ám igen ritkán fordul elő, és még ritkábban szed áldozatokat.
Túlnyomó részt kétféle módon keletkezhet: tenger alatti földrengés, ún. tengerrengés (ami a tengerfenék alatt kevesebb mint 50 km mélységben következik be, és legalább 6,5 erősségű) (az esetek 86%-ban) vagy szintén tenger alatti vulkánkitörések (14%), illetve kisebb arányban tenger alatti vagy parti földcsuszamlások is okozhatják. Általában törési síkok mellett keletkezik, ahol nagy tömegátrendeződés zajlott le. Ha a tengerfenék megemelkedik vagy lesüllyed, az hatással van a felette elhelyezkedő víztömegre is. A terület felett gyűrű alakú hullám keletkezik, ami a tengerfenéken körkörösen szétterjed. A rezgés hullámhossza 100 - 200 km közötti, amplitúdója mindössze 0,5 méter körüli. A hullámok periódusideje 5 perctől 1 óráig terjedhet.
A cunami partot érésének ábrázolása
Mindezek miatt a nyílt tengeren haladó cunami legtöbbször alig észrevehető, bár rendkívül gyorsan terjed (800–1000 km/h). Ahogy azonban közeledik a parthoz, sebessége egyre csökken, míg a hullámnak a tengerfenékkel érintkező része a megnövekvő súrlódás miatt lelassul, egyensúlyát elveszti, aszimmetrikussá válik. Ekkor keletkezik a rettegett óriáshullám, a cunami, ami a part közelében 10-15 perc alatt eléri a 15-30 méteres magasságot. Minél meredekebb a partfal, minél erősebb volt a rengés, annál nagyobb lesz a hullám magassága, ami akár 60 m is lehet. Főleg öblökben, tengerszorosokban, folyótorkolatoknál erősödhet fel, mivel ezeknek hullámcsapda szerepe van. Az eddig megfigyelt legmagasabb, 63 méteres cunamihullám a Kamcsatka-félsziget partjait érte el. A legmagasabb lefényképezett óriáshullám 12 méter magas volt. A legmagasabb bizonyított szökőár meghaladta az 500 méteres magasságot egy alaszkai fjordban (Lituya-öböl), ahol a partoldal leszakadása indította el a hullámot. Bizonyos esetekben, mielőtt a víz kicsapódna a partra, először visszahúzódik a tenger felé, mintha apály lenne. Mivel általában nem egyetlen hullám érkezik, tanácsos egy magasabb helyen megvárni a hullámok közötti, néha több órára elnyúló időszakot. Nagyobb cunami akár napokig is eltarthat, ezalatt több hullám éri el a partot.
Előrejelzés
Mivel a kiváltó okok között első helyen a földrengés (illetve tengerrengés) szerepel, és ezt egyelőre nem tudjuk előre jelezni, ezért a cunami valószínűségét, várható helyét és erősségét is csak a földrengés bekövetkezte után lehet számítógépes modellek segítségével előre jelezni. A földrengéshullám kb. 100-szor gyorsabban halad a cunamihullámnál. Ez is csupán néhány órás időt ad a lakosságnak ahhoz, hogy a part menti laposabb területeket el tudja hagyni. A cunami érkezését előre jelezheti a parton a szárazföld rengése, a tenger gyors és jelentős visszahúzódása, a szokatlan hullámfront, és az azt kísérő hangos robaj. Mindezek észlelésekor nem kell megvárni a hivatalos bejelentést, a partot azonnal el kell hagyni, és magasabban fekvő természetes dombra kell menni. (mesterséges építmény, épület erre a célra általában nem jó)
A szökőár...
 A szökőár kifejezés az árapály-jelenség egy különleges esete, a legnagyobb magasságú dagály. Kizárólag újhold idején jön létre, mert ekkor a Nap és a Hold egy irányból vonzza a Földet. Az árapály jelenségét egyszerre szabályozza a Hold és a Nap gravitációja, a szökőár akkor következik be, amikor a két hatás összeadódik. A Föld tengely körüli forgásának és a Holdpálya elemeinek összefüggéseiből adódóan minden holdhónapban egyszer. Ahogy napfogyatkozás csak újholdkor következhet be, úgy a szökőár is. Nem tévesztendő össze a holdközelségi szökőárral, amely a Holdpálya lapultsága miatt, a Holdnak a Földhöz legközelebbi helyzetében következik be.
Hírhedt szökőárak
► Thíra vulkáni kúpjának összeomlása, amely eltörölte a minószi civilizációt (ókor)
► 1755, Lisszabon: a város jó része megsemmisült a cunamiban, majd az azt követő tűzvészben.
► 1883, Jáva és Szumátra: a Krakatau vulkán által okozott szökőárban 36 000 embert halt meg.
► 1896, Japán: A szárazföldtől 30 kilométerre lévő halászok semmit sem vettek észre a cunamiból, mely 28 000 embert ölt meg a szigeten.
► 1923, Tokió: a földrengés és a cunamik miatt kb. 140 000 lakos esett áldozatul a katasztrófának.
► 1962, Hamburgi szökőár
► 1964, Kalifornia, Crescent City: a város elpusztult.
► 2004. december 26: az Indonézia partjainál bekövetkezett 9-es erősségű tengerrengés, majd az azt követő 2004. karácsonyi szökőár a történelem egyik legnagyobb katasztrófáját okozta. A délkelet-ázsiai térségben kb. 300 000 ember vesztette életét.
Megacunami?
A megacunami informális (tehát nem tudományosan definiált) kifejezés az olyan cunami jelölésére, amely az átlagosnál nagyobb, kezdő hullámának amplitúdója tíz, száz, vagy akár ezer méterekben mérhető. Lehetséges okozója olyan becsapódás, földcsuszamlás, vagy vulkánkitörés, amelynek során a víztömeg nem tud minden irányban szétterjedni. Az ismert megacunamik mind partközelből indultak, vagy mély, szűk öblökből. Az óriási hullámot az okozta, hogy nagyon nagy mennyiségű víz szorult ki szűk helyről, nagyon rövid idő alatt. A kifejezést a média vezette be, a geológusok általában nem használják (vagy legfeljebb „úgynevezett megacunami” formában). |
AJÁNLOM AZ OLDALT
A szökőár kifejezés az árapály-jelenség egy különleges esete, a legnagyobb magasságú dagály. Kizárólag újhold idején jön létre, mert ekkor a Nap és a Hold egy irányból vonzza a Földet. Az árapály jelenségét egyszerre szabályozza a Hold és a Nap gravitációja, a szökőár akkor következik be, amikor a két hatás összeadódik. A Föld tengely körüli forgásának és a Holdpálya elemeinek összefüggéseiből adódóan minden holdhónapban egyszer. Ahogy napfogyatkozás csak újholdkor következhet be, úgy a szökőár is. Nem tévesztendő össze a holdközelségi szökőárral, amely a Holdpálya lapultsága miatt, a Holdnak a Földhöz legközelebbi helyzetében következik be.
A Richter - skála a földrengés erősségének műszeres megfigyelésen alapuló mérőszámát (a Richter-magnitudót, vagy más szóval a méretet) adja meg. A magnitudó a földrengéskor a fészekben felszabaduló energia logaritmusával arányos. Egy 4,5 méretű földrengés kipattanásakor nagyjából akkora energia szabadul fel, mint egy kisebb (20 kT-ás, nagaszaki méretű) atombomba robbanásakor. Az eljárás kidolgozója Charles Richter, eljárását 1935-ben tette közzé.
16:53:09-kor (UTC szerint 21:53:09-kor) kezdődtek. A földrengés a talaj szintje alatt 13 km-rel indult el. Az Amerikai Földtani Intézet számos utórengést regisztrált, melyek közül tizennégynek az erőssége a Richter-skálán 5 és 5,9 között volt. A Nemzetközi Vöröskereszt becslései szerint a rengések három millió embert érintettek, közülük a halálos áldozatok számát a WHO 45 000-50 000 főre becsülte, a szám azonban mára már elérte a 170 000-et is. A Hope for Haiti elnevezésű műsor során több mint 60 millió dollár gyűlt össze a földrengés sújtotta Haiti megsegítésére.
