Badacsony - Magyarország
A Badacsony-hegy többszöri vulkáni kitörés eredményeként alakult ki. A feltörő bazaltláva rátelepült az akkori felszínt borító pannon üledékekre, ezzel megvédte azokat a következő évmilliók pusztító hatásaitól, tanúsítják az akkori állapotot. Így alakultak ki a Tapolcai-medence síkjából kiemelkedő világszép bazaltkúpok, amelyeket tanúhegyeknek hívnak. A Badacsony tágas fennsíkján élte mindennapjait Balaton, az utolsó óriás lányával, Haláppal. Jó viszonyban voltak a hegy lábán élő emberekkel, Halápnak játszótársa is akadt közöttük. A fiatal emberleány azonban gyorsan felcseperedett és végleg elhagyta óriás játszópajtását. Halápot hamar elemésztette a bánat, amit az egyedüllét miatt érzett. Miközben Balaton leánya síremlékét építette egy nagy kőre lelt. Emlékezett rá, hogy valaha réges-régen ez a kő a sellők oltára volt. Amint megemelte, elveszítette egyensúlyát, és a súlyos teher maga alá temette. Az elmozdított kő alól víz tört föl és csak folyt megállíthatatlanul. Míg egy napon az emberek arra ébredtek, hogy a hegy lába előtt szelíden hullámzó tó ringatja lágyan a Nap sugarait. A nagy vizet azóta is Balatonnak hívják.

Uzon - Kamcsatka, Oroszország
A 9*12 méteres vulkáni kaldera a Kamcsatkai félsziget keleti partján található. A kaldera a Pleisztocén korban keletkezett számos erôteljes kitörés eredményeként. A kamcsatkai Uzon jószívű ember volt. Amikor a vad bikák keresztül száguldoztak a mezőkön és a dobogásuk úgy rázta a földet, hogy a házak összedőltek, a fák gyökerestül kifordultak, a folyók kiöntöttek a medrükből,  akkor Uzon minden erejével azon volt, hogy megfékezze a bikákat, ne tiporjanak le mindent, okozzanak a lehetô legkisebb kárt. Azonban Uzon is egyre öregebb lett, fogyott az ereje, egyre kevésbé tudta elkergetni a bikákat az emberek otthona közeléből. Egy nap, amikor úgy érezte, hogy már minden ereje elhagyta, elindult a hegyekbe, hogy elbúcsúzzon az élettől. Amikor a magas sziklák lábához ért az egyik hegy oldala mergepedt, tűz csapott fel belőle és mindenfelé kövek repültek. Uzon ezt megpillantotta és azon nyomban megállt a szíve, de a túlvilágról is figyeli szeretett népét és próbálja megóvni őket a zord idő és a vadállatok támadásától.

Matupi - Pápua Új Guinea
Pápua Új Guinea Óceánia egyik tagállama, geológiailag nagyon fiatal terület. Két kőzetlemez találkozásánál fekszik, a Tűzgyűrű része. A Matupi 1994 szeptemberében tört ki utoljára, amikor teljesen megsemmisítette a mellette fekvő települést, Rabault. Élt egyszer egy jóságos ember a Matupi hegy lábánál. Éjszakákon keresztül járta a környéket és figyelte, kinek van szüksége segítségre. Ha a halászok kimentek a tengerre a halakat a hálójukba terelte. A veteményeket jól termővé, a gyümölcsfák gyümölcseit édesebbé, nagyobbá tette. A vihart lecsendesítette, a szelet és esőt elállította. Mindenki nagyon szerette emiatt, a házak kapui mindig nyitva álltak előtte. Ha éhes volt, mindenki szívesen látta ebéddel és ha gyümölcsre támadt kedve bármelyik kertbe bemehetett és szedhetett a fákról. A faluban élt azonban egy  gonosz öregasszony is. Az a hír járt róla, hogy egy kisfiút is megölt, mert a fájáról egy mangót leszakított. Amikor a jóságos férfi ezt meghallotta, megígérte a falubelieknek, hogy megpóbálja a gonosz asszonyt eltávolítani a faluból. A falubeliek nagyon megörültek ennek, hiszen féltek az asszonytól, de eddig nem tudták hogyan szabadulhatnának meg tőle. Így azonnal felajánlották a férfinek, hogy ha sikerül neki, akkor hatalmas lakomát rendeznek neki, ahol nemcsak zöldség és gyümölcs, hanem mindenféle főtt és sült étel lesz, amit csak kíván. A következő nap a férfi és a falu apraja-nagyja megjelent az asszony háza előtt. Elkezdték szidalmazni és mindenki hangosan kiabált. Az asszony először megpróbált visszavágni, de aztán megunta a szócsatát és ott akarta hagyni a tömeget. De ekkor egy hatalmas kéz nyúlt le az égből és felemelte az asszonyt a magasba. Az emberek egy ideig tátott szájjal bámultak, azonban mikor nem láttak semmit, hazabandukoltak. Másnap azonban, amikor felébredtek nagyon  meglepődtek. Az addig csendes Matupi vulkán fekete füstöt eregetett. A falusiak ekkor azt mondták: "Biztos, hogy a gonosz asszonyt elnyelte a hegy és most a kráter mélyén főz, csak ez okozhatja a füstöt. Ha pedig főz, ő is adhat a mi jótevőnknek meleg ételt, nem kell, hogy mi főzzünk neki,  vagy adjuk neki a zöldségeinkből és gyümölcseinkből." Ettől kezdve senki sem hívta meg ebédre, az emberek gyorsan elfelejtették jócselekedeteit.

Etna - Szicília
Artúr királlyal és a Kerekasztallal kapcsolatos legendát a normann hódítók hozták Szicíliába. A történet szerint Artúr király egy ütközet során elvesztette az összes harcosát és a kardja is kettétört. A király tudta, hogy közeledik a halál órája, de arra kérte az Istent, hadd hallhasson meg ép karddal a kezében. Isten elküldte Szent Mihály arkangyalt, hogy teljesítse utolsó kívánságát és elvezette Artúrt az Etnára. A vulkán lávájánál összeforrasztották a kettétört kardot és Artúr az egyik lávabarlangba húzódott, hogy ott várja a halált. Másnap reggel, mikor felébredt, a szeme elé tárult a gyönyörű szicíliai táj, a kék ég, a smaragdzöld tenger, a virágok sokasága. A király kérlelni kezdte az Istent, hadd élhessen még egy napot, hogy beteljen ezzel a rengeteg szépséggel. Az Isten engedett neki, és ahogy a napok teltek Artúr király megerősödött, sebei begyógyultak. A barlangjából nézte a völgyeket és a krátereket és arra kérte az Istent, had kapjon egy lovat, amivel bejárhatja a vulkánt. Abban a pillanatban előtte termett egy hófehér ló, amelyre felpattant Artúr király. Azóta is minden éjjel a vulkánt járja, és hogyha kitör a hegy, kardjával eltéríti a lávát, hogy ne okozzon kárt a házakban és emberéletekben.

Giant's Causeway - Írország
60 millió évvel ezelőtti vulkán tevékenység eredményeként jött létre ez a kb 40.000 bazaltoszlopból álló terület Írországban. Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok többsége hatszögletű, de vannak 4, 5, 7 és 8 szögűek is. A legmagasabbak kb 12 méteresek, de a megszilárdult láva vastagsága helyenként a 28 métert is eléri. Finn McCool, az ír óriás Antrim megyében élt és egyik nap összetűzésbe került a szemközt lakó óriással, Fingallal. Amikor egy reggel éppen dolgára indult volna, a skót óriás sértéseket vagdosni hozzá és szidta, mint a bokrot. Nagyon feldühödött ezen Finn, felkapott egy marék földet és megpróbálta hozzávágni a skóthoz. Azonban nem tudott akkorát dobni, hogy a föld keresztülrepüljön a tengeren, így a tengerbe zuhant. Ezt viszont Fingal nem hagyhatta annyiban, ô egy sziklát kapott fel, és azt dobta Finn felé. Közben azt kiabálta neki: “Szerencséd Finn, hogy nem vagyok jó úszó, mert különben odamennék és úgy ellátnám a bajodat, hogy soha többé nem tudnál még egy marék földet a kezedbe venni. Finnn dühödten újra és újra lehajolt, újabb és újabb földkupacot kapott fel és hajította Fingal felé. Annyi földet szórt a tengerbe, hogy egy út jött létre és így kiáltott át a skótnak: “Nézd csak, elkészült az út! Gyere át hozzá, ha mersz!” Viszont mire befejezte az utat nagyon elfáradt, hiszen már egy hete nem aludt, azóta dobálta a földet a tengerbe. Tudta, hogy nincs most elég ereje ahhoz, hogy szembeszálljon Fingallal ezért cselt eszelt ki. Csecsemőnek öltözött és befeküdt egy bölcsőbe. Amikor skót ellenfele megérkezett Finn kiküldte a feleségét a bejárathoz, aki ezekkel a szavakkal fordult Fingalhoz. “A férjem sajnos nincs itthon, de gyere be, várd meg nyugodtan. Addig legalább megnézheted a mi kicsi, újszülött fiunkat” Fingal belépett a házba, de amikor a bölcsô felé nézett elszörnyedt. Arra gondolt: “Ha ekkora a kisgyerek, mekkora lehet az apja?” Ijedten kihátrált a házból és meg sem állt a partig. Kapkodta a lábait, ahogy ment vissza az úton, amelyet Finn épített és maga mögött felkapkodta a köveket, hogy az óriás nehogy követni tudja. Amit fölszedett, egy barlangba hajította, amelyet mai napig Fingal barlangjának hívunk. Azonban annyira sietett, hogy nem tudta az összes követ felszedni, így az Óriások útja a mai napig látható Írország partjainál.

Turrialba - Costa Rica
A 3340 m magas costra ricai vulkánnak három csúcskrátere van. Az egyik kráternél mindig nagyon erôs a fumarolák és a kénes gázok és gôzök  aktivitása. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még a hódítók nem érték el Costa Ricát, csak indiánok éltek ezen a földön, az egyik erôs és bátor törzsfônöknek egy napon gyönyörű kislánya született, Círa. Nagyon boldogok voltak a feleségével együtt, de a boldogságuk nem tartott sokáig, hirtelen meghalt Círa édesanyja. Nagy bánat szakadt a törzsfônök szívére és ettôl a naptól kezdve csak a lányának élt, mindent meg akart neki tanítani, amit ô tudott. Így amikorra Círa  felserdült  ügyes harcos lett, tökéletesen bánt a nyíllal. Círa nagyon szeretett vadászni, így  egy este kiment a nyilaival felszerelkezve az erdôre. Ment-mendegélt és hirtelen azt vette észre, hogy besötétedett és nem tudja merre jár. Az ôserdô közepén a sûrû fáktól nem találta az utat, nagyon megijedt és kiáltozni kezdett. A hangját senki sem hallotta, csak a vízhang felelt neki. Félelmében leült egy fa tövébe és álomba sírta magát. Azonban nem egyedül bolyongott az erdôben. Miközben Círa a fa tövében szunyókált, egy fiatalember ért oda hozzá. A Hold ezüstös fényében megpillantotta a lányt és azonnal beleszeretett a szépségébe.  Hirtelen azt sem tudta, hogy hús-vér lányt, vagy egy erdei tündért pillantott meg. Amikor a fiú mellé lépett, Círa felriadt álmából. Ekkor a fiú közelebb lépett és megpróbálta megcsókolni. Cíla megijedt és el akart szaladni, de a fiú gyorsabb volt, a derekánál fogva felkapta és öles léptekkel elindult vele az erdő sûrûjébe. Amikor a törzsfônök észrevette lány eltűnését, azonnal elindult a leggyorsabb, legügyesebb vadászaival együtt, hogy keressék meg.  A vadászok mentek, amíg egy meredek szurdok partjára nem értek, lent a mélyben jéghideg, gyors sodrású patak futott. A törzsfônök ekkor megállt és kiabálni kezdett, hátha meghallja a lánya. Az erős hangtól megrezzentek a falevelek, felrebbentek a madarak, de Círa nem hallotta semmit.  Pedig ott állt a szurdok túlsó oldalán, az erős harcos karjai közt. De nem hallhatott semmit, mert a sziklafalak visszaverték a törzsfônök kiáltásait. A törzsfônök erre megparancsolta a harcosainak, hogy emeljék fel a nyilaikat és célozzanak a fiúra. De amint kilôtték a nyilakat, a fiú és a lány lába alatt szakadék nyílt és a föld elnyelte ôket, a mélybôl pedig gomolygó füst tört elô. Ezen a helyen a mai napig folyamatosan füstöl a föld. A spanyolok pedig elnevezték  Torre-albának, azaz Hajnal tornyának, mivel a szerelmeseket hajnalban nyelte el a hegy.

Devil's Tower - Wyoming, USA
Wyoming állam, a Sziklás hegység keleti oldalánál elterülô sík területen áll egy hatalmas bazaltoszlop, amely  265 méter magasságban emelkedik ki. A geológusok szerint a torony körülbelül ötvenmillió évvel ezelőtt kezdett kialakulni, amikor a Föld mélyéből a fölötte lévő kőzetrétegek gyengébb pontján át megolvadt, forró anyag tört a felszínre. Ez az anyag lassan kihűlt, és a környező kőzetben megszilárdult, miközben összehúzódott és összetöredezett. Így jöttek létre a sokszögletű oszloptömbök. A megkövült anyagból az évmilliók során lekoptak a lágyabb kőzetek, és kialakult az Ördögtorony mai formája. Réges-régen két indián fiú eltévedt a prérin. Elindultak a falujukból, sétáltak, labdáztak, játszottak, egyre messzebb kerültek az otthonuktól. Aztán színes tollú madarakat láttak meg, elővették nyilaikat, és üldözőbe vették őket, így még távolabb lett az otthonuk. Később egy folyóparthoz értek, ahol gömbölyű kavicsokat kezdtek gyűjteni és a folyó mentén egyre messzebb szaladtak otthonuktól.  Estefelé  amikor megéheztek, és úgy gondolták, itt az idő hazaindulni a két fiú rájött, hogy nem tudja merre jár, milyen irányban induljon haza. Elindultak arra, amerre az otthonukat sejtették de egyre messzebb jutottak. Végül, amikor rájuk esteledett lefeküdtek egy fa alá és elaludtak. Másnap, amikor felkelek, folytatták tovább az útjukat, nem is sejtvén, hogy még mindig a rossz irányba mennek. Szedtek vad bogyókat, és gyökereket ástak ki a földből, hogy éhségüket csillapítsák, szomjukat gyorsfolyású patak vizével oltották. Három napig gyalogoltak nyugat felé. Fájt a lábuk, fáradtak voltak, de kitartóan bandukoltak. Csak azt a pillanatot várták, amikor meglátják szüleiket, testvéreiket. A negyedik nap úgy érezték, hogy valaki követi őket. Körülnéztek és meglátták Matot, a medvét. Rémisztô volt a látvány, mert Mato  egy óriási grizzli volt . Olyan hatalmas volt, hogy a két fiú a fél fogára lett volna csak elég. De amint megérezte az emberszagot, követni kezdte őket, hogy legalább ezt a kis falatot bekaphassa. Ahogy közeledett rengett a föld a lába alatt. A fiúk azonnal futásnak eredtek, rohantak, ahogy a lábuk bírta, hogy búvóhelyet találjanak, de sehol sem tudtak elrejtőzni. A medve pedig egyre közelebb ért, futott a nyomukba. Rettegtek, hogy a hatalmas állat mindjárt utoléri őket, hiszen annyival, de annyival gyorsabban futott náluk. Már látták a szélesre tátott szájában a hatalmas fogakat és érezték a tarkójukon a medve forró leheletét. A fiúk tanítójuktól már megtanultak imádkozni és tudták hogyan szólítsák Wakan Tankát, a Teremtőt. Így szóltak hozzá: „Urunk, hatalmas Atyánk, könyörülj rajtunk, ments meg minket!” Ekkor hirtelen a föld remegni és emelkedni keztett, a fiúk pedig vele együtt emelkedtek.. A földből kinőtt szikla egyre magasabb lett, több száz magasra nőtt, a fiúk pedig ott álltak a tetején. Mato, a medve nagyon dühös lett, ahogy nézte, hogy a zsákmánya felemelkedik és eltűnik a felhők között. De mivel hatalmas medve volt, ekkor sem adta fel, nem ijesztette el a látvány. Két lábra állt, így majdnem elérte a szikla tetején álló fiúkat. De szerencsére csak majdnem. Karmait a sziklába vájta és próbált felkapaszkodni. Ahogy mászott fel, karmai éles nyomot hagytak a szikla oldalán. Próbálkozott mindenhogyan, minden oldalról, mindenhol összekarmolta a sziklát, de feljutni nem tudott. Végül feladta a küzdelmet és kimerülten elkullogott. A fiúk már csak a döngő lépteit hallották és a medve eltűnt a szemük elől.